2012. március 31.

Occupy Wall Street

Fiatalok sátraztak hónapokig a New York-i tőzsde előtt - a sátrak mára eltűntek, de vajon tud-e Amerika még ugyanúgy tekinteni a felső tízezerre? 

Sokat olvashattunk mostanában az Occupy Wall Street mozgalomról. Röviden: tavaly szeptemberben pár fiatal kiment tüntetni a New York-i tőzsde elé, majd ebből tízezrek lettek több amerikai nagyvárosban és hónapokig maradtak, amikor végül elkergette őket a polgármester. A zavaros plakátok alapján annyi jött le, hogy szerintük Le a politikusokkal, le a bankárokkal. Európai szemmel nincs ebben igazából semmi különös. Amitől mégis érdekes, az a vita, amit az egész elindított USA-ban, a felső-tízezer vagy más néven " 1 vs. 99% " téma. Amerikának ez egy nagyon komoly identitás-krízis és mivel elnökválasztási évben vagyunk, idén novemberig választ kapunk arra, milyen mottóval fognak megpróbálni kimászni belőle.

Amit mi Európából nem értünk, az az amerikaiak szilárd hite a szabad kapitalizmusban. Pont az ellentéte a mi magyar utáljuk-a-gazdag-embert mentalitásunknak. Amerikában a szegény ember is meg van róla győződve, hogy a gazdag egy rendes iparos, aki nagyon tehetséges és sokat dolgozik és ha én is sokat dolgozom, én is gazdag lehetek. Az American Exceptionalism felfogás, hogy Amerika alapvetően más nemzet egyik fő pillére, hogy e nemzetet nem a közös vér, nem a közös vallás vagy történelem tartja össze, hanem a közös eszmébe vetett hit. A vallás- és szólásszabadság mellett a piacok szabadságát is jelenti az American Dream.

Az egyik legpozitívabb jelző e kontinensen a "vállalkozó" - ennél jobban nem is jellemezhetném a felfogáskülönbséget. Entrepreneurship - nagyon büszkék rá, hogy az ő rendszerük nem unalmas alkalmazottakat nevel, hanem a rizikóvállalásra serkent. Találj ki egy terméket, keríts befektetőket, tedd fel a házad, vagyonod, dolgozz éjjel-nappal és ott lesz a képed a Time Magazine címlapján. A mai napig imádják az ilyen történeteket, amikor pl. az újságok a "Linsanity" jelenségről írnak. Tajvani bevándorlók itt született fia, a semmiből jőve kapott egy lehetőséget a szebb napokat látott New York Knicks kosárlabdacsapatban, majd Michael Jordan rekordjait döntögető nyerés-sorozatot produkált - akkor minden amerikai könnybe lábadt szemmel örül a bevándorló sikerének. Mert ez csak Amerikában történhet meg és jó egy országban élni, ahol ilyen lehetőségek vannak, az American Dream él!

Egyetért a szegény, a módos és a gazdag ember egyaránt, hogy a piacokat és a nagyvállalatokat nem szabad szabályozni. Egy ideális világban a munkaadónak érdeke jól bánni a munkásaival, különben az elmegy másik gyárba dolgozni. Nem kell az államnak ebbe nagyon beleszólnia az amerikaiak szerint. Az USA az egyetlen fejlett ország, ahol semmilyen törvényben foglalt fizetett szabadság nem létezik. Az munkáltató adhat ilyet, de nem köteles. E laza felfogás eredményeképpen a cégek általában évi 12 nap szabit adnak, de a legtöbb amerikai nem él vele, a dolgozók fele nem veszi ki az összes napot. Európát egyetlen jelzővel le tudják írni, a szocialista országok, utalva ezzel a nálunk terjedelmesebb juttatásokra, pl. a 25+ nap szabi számukra puszta henyélés. Ebben nincs igazuk, a műveltebb amerikai sajtó is leírja időnként, hogy a fejlett európai országok kevesebb munkaórában több GDP-t termelnek mint az USA, de az átlag amerikai választó nem olvassa ezeket. Ellenben boldog, hogy a létező világok legjobbikában élhet.

E boldog gyanútlanság kezdett el repedezni tavaly és sodorja veszélybe az egész felfogást, a népformáló hitet, ha nem találnak gyorsan választ a kérdésekre. A "1 vs 99%" címkével láttak napvilágot olyan elemzések, miszerint USA-ban a leggazdagabb 1% birtokolja az összes javak egy harmadát, miközben 50 millió embernek nincs egészségbiztosítása. De nem ez mellbevágó, hanem a trend, az olló ugyanis nyílik, a felső 1% egyre jobban elhúz fölfelé. 1970-hez képest az amerikai nagyvállalati menedzserek átlagfizetése plusz 400%. Az átlag Corporate America munkásnak mínusz 10%! A hitelválság után napi szinten olvassuk, hogy a nagy cégek bizony kihasználták a szabad rendszert, a bankok átverték a hiteleseket, a gyárak külföldre viszik a gyártást, közben Amerikában rekord szintű a munkanélküliség. Most először kezd világossá válni az amerikai középosztály számára, hogy a felső tízezer nem járt pórul a hitelválságban. A gazdagok gyarapodnak de a szociális felemelkedés állítólag egyre nehezebb a lehetőségek országában?

Választási évben vagyunk és máris érdekes nézni, hogy a két párt miként dolgozta fel a közfelfogásban végbement változást és milyen üzenettel rukkolnak elő. A választók döntéséből hamarosan látni fogjuk, tényleg változott-e bármi vagy marad minden a régiben. Segítsük a gazdagokat és a szabad verseny majd garantálja, hogy ezzel a munkások is jól járnak, vagy kicsit korlátozzuk a tehetősebbeket, hogy nagyon ne szaladjon el velük a ló? Tradicionálisan mindkét párt sokkal üzletbarátibb, mint bárki Európában, de mégis a konzervatív republikánus párt az olaj- és fegyverlobbi meg a Wall St. kedvence. Az idei választási szlogenek alapján a konzervatív Mitt Romney azt mondja, csökkentsük az adóterheket a gazdagokon. Ez Európában eladhatatlan volna, de USA-ban az emberek jelentős része meg van győződve arról, hogy a gazdag ember a gazdaság motorja, akik vasutat építenek a vadnyugatra és munkahelyeket teremtenek. Ha könnyítjük a dolgukat, akkor sikeresebb vállalatokban több ember talál munkát, vagyis a jólét fentről lecsurog. Olyan szinten, hogy az összes republikánus elnökjelölt buszkén kampányol azzal, hogy elnöksége első napján bezáratná az EPA-t, a Környezetvédelmi Hivatalt, ami ellenőrzi a gyárak szennykibocsátását és megbüntetheti pl. az előírásokat megszegő vízszolgáltatókat, akik mérgező vizet adnak a népnek. Be kell zárni e hivatalt, mert az ilyen kontroll csak gátolja a cégek növekedését és a szabad piac ilyen intézmények nélkül is rendezi majd, ki a jó vízszolgáltató és ki nem…

A címvédő liberális Obama sem akar ujjat húzni támogatóival a Wall St-en, de maga mögé állított olyan embereket, mint az ultra-gazdag Warren Buffett, aki hangoztatja, hogy nevetségesen alacsonyak az adók a gazdagok számára, mert abszurd, hogy ő kisebb adókulcsot fizet, mint a saját titkárnője. Obama szerint mindenki vegye ki az igazságos részét a gazdasági válságból és ehhez adókat kell emelni.

Nos az adóik valóban rekord alacsonyak. A múltban egy adóemelés nem vetette vissza a gazdaságot és a két háborút is ki kell fizetni valamiből. Ellenben az amerikai munkáltatókat sújtó egészségügyi terhek messze más országok felett vannak. A hadügyre többet költenek, mint az őket követő 28 ország együttvéve, miközben egyre kevesebb egyetemet végzett fiatalt termelnek - világelsők voltak, de elhúztak az angolok és franciák. Van tehát miből vágni. Novemberben kiderül, mit ért el az Occupy Wall Street az amerikaiak fejében. Az American Dream él és élni fog, ünnepeljük Jeremy Lint és Mark Zuckerberget, a Facebook 28 éves milliárdosát. De a gazdagok iránti naiv csodálat picit elszállt.

2012. március 20.

Zenelo keztorlo Baranyaban

Mielott folytatnam londoni elmenyeimet, par apro szosszenet a mult heti Magyarorszagra latogatasunkrol. Eloszor is leszogezem, hogy Europa igenis egyseges szemleletu sokmindenben. A britek vegkepp a legkevesbe europai nep, marmint ugyelnek arra, hogy nagyon sose olvadjanak be a kontinens hulyesegeibe, legyenek mindig kuloncok a penznemukkel, a bal oldalon kozlekedesukkel, merfoldjeikkel, Lordjaikkal nomeg az idiota Crickettel. Centimeter es kilogramm? Ugyanmar. Mi szeretunk szopni. A bal csapbol jon a forro viz a jobbol meg a jeghideg. Mert Tarzan eros es megbirja.

Ennek ellenere Londonbol hazajonni Magyarorszagra semmilyen fennakadast nem okoz es ez nem csak a jetlag hianya miatt van. Teljesen hasonlo emberek kozlekednek az utcan ugyanolyan autokkal, ugyanolyan mentalitassal, stilusban. Nem ereztem azt a sokkot, mint New York-bol hazajove, hogy je de picik az autok, viszont milyen modern minden. Amerika annyira maskepp gondolkozik arrol, hogy kell egy varosnak, orszagnak kineznie, hogy onnan nezve Europa tenyleg egy szellemiseg, egy stilus, egy felfogas. Mi persze nagyon megsertodunk, ha egy jenki egyaltalan kiejti a szajan, hogy "Ti itt Europaban…" mert egy kalap ala venni minket a gorogokkel vagy a danokkal, de meg a szlovakokkal is halalos sertes szamunkra. Nezzuk el nekik, hogy nem naprakeszek arrol, hogy nemzeteink aktualis kakasa eppen mit szolt be a masik szemetdombon kapirgalo tarajosnak. Ami pedig osszekot minket, az nem rossz dolog. A tudomanyba vetett szilard hit es az infrastruktura folyamatos fejlesztese szembetuno kulonbseg a mai Amerikahoz kepest. A kovetkezo cikkem a vallas vs. tudomany Amerikaban temat fogja boncolni. De evezzunk vidamabb vizekre, van ket remek Typisch Ungarisch epizodom mult hetrol.

Pesten parkolni ma mar a buntetes kategoria, ha talalkozom egy haverommal vacsorara az 1200 Ft az utcan valo parkolasert? Valakinek nagyon elgurult a gyoccere. A parkolas nem ertek, csak egy szukseges rossz, hogy odajussak a varosba, ahol majd lehetoleg sokat fogok fogyasztani. Voltam viszont Harkanyban thermalfurdoben. Ez mar termek, komoly ertekkel, egesz Europaban csak az izlandiaknak vannak hasonlo adottsagaik, de a mi furdoink meg igy is a legjobbak. Tenyleg van furdokulturank es ha csak egy kis penzunk van, nagyon szepen meg tudjuk csinalni a kornyezetet is. Kulfoldon ez szinte megfizethetetlen. Na bemegyek, recepcio, 600 Ft lesz egy ora, nem hiszem el, az 2 font, Angliaban lenne 200 font is. De benezek az oltozokhoz, lepacsizok a furdomesterrel, aki odahajol hozzam: Ha nem kell szamla nalam is rendezheted. Adj 300-at es beengedlek. Nem akartam megserteni senkit, adtam neki 500-at, szamla nelkul, remelem igy eleget tettunk a helyi szokasoknak. Vagyis a parkolassal leszivatjuk a nepet az idegosszeomlasig, de Europa egyik elerhetetlen kincset 80 penny-ert adjuk orankent, kacsintva, zsebbe.

Harkanybol Pecs fele ne hagyjatok ki a Tenkes Csardat. Egyreszt fantasztikus a kaja, a turogombocot ki kell probalnod - de engem ezen kivul mas furcsa dolgok is tudnak merhetetlenul szorakoztatni. Az etlapra varva egy perc alatt levagtam, hogy hiaba toltak bele a tulajok minden ma elkepzelheto luxust az etterembe, egy amerikai megis kenyelmetlenul erezne magat. A jenki valojaban nagyon puritan nep, imadnak road trip-re menni es olcso motelekben megszallni, tok igenytelenul elvannak hetekig, rongyos ruhakban, gagyi kocsival, szar kajaval es megis elvezik. De van par sarokpontja a komforterzetuknek, ami nelkul kiborulnak es egyik sem kerul sokba:
  • Klima, ebbol nem engednek egy centit sem, a zart helyseg nekik definicio szerint fustmentes es huvos, ez meg a fejlett Nyugat-Europaban sincs meg mindenhol es az amcsik ezt fajlaljak a legjobban
  • A Cola nem ket decis, hanem fel liter es tele van jeggel. Kiborulnak a ket decis koulatol, ok talaltak fel, mi meg elrontjuk. Kepzeld el, ha egy amerikai Pick szalamit tunkolna juharszirupba…
  • Kulon csomagolt szivoszalak az ital melle. Azert kell a szivoszal, hogy ne kelljen a ketes tisztasagu poharhoz erni, de ha csak ugy lehet kivenni, hogy kozben hozzaersz husz masikhoz a koszos kezeddel, akkor ugy gondoljak nem ereztuk at a szivoszal lenyeget.
Ennyi! Ha ezek megvannak, latni fogod a gyermeki oromet az arcan, hogy Ahh, vegre egy fejlett orszagban vagyunk. Ilyen kis egyszeruek. 

A csardabol tavozas elott azert meg lementem ketszer hidba :) Mindig elolvasom a nemet es angol etlapokat is mokas felreforditasokat kutatva, de annyi van, hogy mar nehez egy helynek kitunni a szememben - a Tenkes Csardanak sikerult. A torolkozo automata egy nagy feher doboz es az angol nyelvu felirat azt magyarazza, hogy Szenzoros, ne huzigald, paraszt, csak tedd oda a kezed es jon: "Don’t pull the substance!" Visitok a gyonyortol, amikor a feher doboz egyszercsak elsotetul es hangosan zenelni kezd. Ugyanis a keztorlo automata egyben beepitett lapos-TV is, amin elindul egy fekete-feher film: A Magyar Televizio bemutatja…! A hatterben egy lovas vagtat a pusztaban, taram taram taram! Zenthe Ferenc. Szornyen vagtat (taram taram taram). Ungvary Laszlo. A TENKES KAPITANYA !!

Mindez ot centire az arcomtol, egy lapos kepernyon a keztorlon, fekete-feherben, Pecs elott, az 58-as uton. Magyarorszag 2012, imadlak.

2012. március 2.

London es a palacsintaverseny

Majdnem pontosan harom evvel New York-ba erkezesem utan osszecsomagoltam a satrat, felpakoltam a szekerre, csettintettem jo lovamnak es elindultunk uj kalandok fele. Amikor jottem a Wall Street romokban hevert, tizezrevel rugtak ki a bankok az embereket es en betoppantam ket kofferrel haborus korulmenyek koze. Azota kicsit talpra allt a gazdasag, lett lakasom a Central Park sarkan, futottam negy marathont, szereztem rengeteg baratot (pedig a minosegre mentem) es tobb bucsubulim ellenere mindegyikre jottek, meg egy Central Park-os nemcsokis tortat is kaptam egy futoval a kozepen. Ha kovetted e blogot es a kepeim, nem vitas, hogy mozgalmas harom ev volt, elutaztam minden penzem, mar csak igy szoktam. Egy gyonyoru osz utan az utolso heten meg ezzel a naplementevel ajandekozott meg a varos.

Londont fel eve valasztottuk Imolaval kozosen mint uj allomas, mindkettonk szamara ez volt a legjobb hely elni es dolgozni a szoba jovo lehetosegek kozul. Szerencses vagyok, nem kell feladnom az allasom, globalis multi cegem elfogadta, hogy ugyanazt csinaljam Londonbol is. Meg a koltozesben is segitettek, igy szeker helyett valojaban egy profi ceg pakolt ket nagy teherautora, a lovam pedig egy B-747 Jumbo Jet volt, amin kenytelen voltam tesztelni az elso osztaly bor- es sutikinalatat. Igazabol mar a repteri Lounge-ban becsiccsentettem, de csak egy pesti proli vagyok, azert kulturaltan mosolyogtam, nem kell aggodni.

London, baby! Megjottem es sutott a nap. Az elso benyomas, ami meg mindig tart, hogy megerkeztem a jovobe. Minden vacsi uj. New York annyira lepattant es omladozo, hogy elkepeszto, csak hozzaszoksz. Ha nem utazol mashova, nem is zavarna, vegulis ott is mukodik minden. Az elso osztalyu repjegyhez sofor is tartozik, a kulonbsegeket ezen az egy dolgon lehet szemleltetni. Manhattan es JFK kozott egy fekete Chevy Tahoe jott ertem, egy 9 szemelyes tank, a vilag uranak erzed magad benne, ot literes V8, ami a pokolban is V8 (c) Winkler. Ultunk benne ketten, a sofor oltonyben, fekete borkesztyu, en farmerban, bordzseki, megbeszeltuk hadd uljek elore, ennyi villogo bizbaszt soha nem fogok megegyszer autoban latni, de hatul egy pingpongasztal is elfert volna. /snitt/ Londonban szinten sofor, az oltony stimmel, de megyunk ki parkolohazba es odamegy es Volvo S40 fele - ez vicc? Mi ez a kispolszki appam? :) Ez volt nekem Anglia elsore messzirol jove, kicsi, hatekony, modern.

Az elso par het persze az ugyintezesrol szol, nem untatlak ilyen tortenetekkel, pont mire megvolt mar mindenem, uj mobil, uj bankkartya stb, egy Starbucksban ulve kiloptak az egeszet a taskambol. Ebbol csak annyi tanulsag legyen, hogy e modern vilagban ha ott allsz London kellos kozepen, se mobil, se bankkartya, se keszpenz, se metrokartya, az azert eleg szivas. Hazagyalogolsz? 20 km-t? Haza se talalok metro nelkul. Tudj par telefonszamot fejbol. Es legyen a kabatzsebedben egy husz font keszpenz mindig, a tarcadon kivul. Baj nem lesz belole. Szerencsere egy baratommal kaveztam es lelejmoltam egy huszasra a malheur utan. Anglia pedig bemutatta, hogy egy kivaloan mukodo modern orszag, egy heten belul megvolt minden, ami elveszett, par telefon az egesz. Meg a metrokartyamat is azonnal letiltottam es az ujra atloktem a regi egyenleget, online, nem szar.

Ket masik sztereotipiat gyorsan eloszlatok mielott tovabblepnenk. A kaja nem rossz, ez egy vilagvaros, itt minden kaja megtalalhato, kit erdekel a Fish’n Chips. A nok nem rondak, az angolok eleganciajat es minosegerzetet latom parosulni a kulfoldi jo genallomannyal, nagyon is udito eredmenyt produkalva. Sose szidd a pincerlanyokat, amugyse, de Londonban jo esellyel magyar. Heathrow-n a Pret A Manger-ben fizettem, varakozo tekintetem atfut a srac nevtablajan, majd hirtelen felkialtok "Szevasz Szilard!!!" Szegeny nagyon megijedt, mondja "Ooo… szevasz?" Megnyugtattam, nem regi osztalytarsa vagyok, csak trefa egy unatkozo utastol, de par szot valtottunk, ki mikor volt otthon utoljara, volt-e bejgli karacsonykor, aztan mentunk tovabb. Az idojaras viszont tenyleg cudar, nyirkos huvos, ez van.

A Central Park-ot nem potolhatja semmi, de ezt tudtam elore. Orommel lattam viszont, hogy a Hyde Park tenyleg nagyon jo hely. Patakok, tavak, kacsak, hattyuvak, lovak (!) es csomo vidam ember, turista. Egy oromforras a varos kozepen, ott akarok lakni. A negy oldalabol harmat mar lecsekkoltam es a Maserati es Lamborghini suruseget az utcan zavaroan magasnak tartottam, de nem adom fel. New York-ot azert szeretjuk nagyon, mert egy vidam hely, kedvesek es boldogok az emberek, jo az utcan setalni, derult arcok jonnek szembe. Az angol nem ennyire derus, ez lejon, de azert vidam nepseg a brit is. Szabad az utcan is sorrel a kezedben allni, annyira hozzaszoktak a szar idohoz, hogy kint ulnek esoben es szelben is, gallert fel es gurul le a sor, kozben rohognek. Csipos a humoruk, ez nagyon bejon, beszolnak es hatbavernek, politikailag nem korrektek, de a jo humor sosem az. 

Megvannak nekik is a marhaskodo unnepeik, egyik ilyen a februari Pancake Race. Egy bizonyos napon, delben, felallnak emebrek egy rajtvonalhoz egy serpenyovel a kezukben es versenytfutnak. Altalaban setalo utcakban es piacokon szervezi az egyik helyi etterem, de szerte a varosban mindenhol, ugyanaznap. Konkretan a Parlament elott a kepviselok, akik itt nem sport-doktorok, hanem Lord ez meg Szor amaz, is versenyeznek, lakkcipoben, palacsintasutovel, a sajto legnagyobb oromere. Kiugrottam hat en is ebedszunetben a London Bridge melletti hires Borough Market-hez, mint Pesten a Vasarcsarnok. Ott negyes valtokbol allo csapatok futottak egy kis palyan oda-vissza, kozepen pedig a serpenyoben levo palacsintat fel kellett dobni (sajat video). Semmi ertelme de total buli, kozben a nep szurkol, sorban all palacsintaert, iszik egy sort, majd megy vissza munkaba.
Folyt kov!